Kedves Barátaim!

 

Bevezető rész.

 
Most jött el az az idő, hogy nektek és főleg magamnak bevalljam az igazságot. Beteg vagyok. Férfi létemre mellrákot diagnosztizáltak nálam. Tudományos nevén invazív karcinómát, amely már a harmadik stádiumban van.
Eddig nem is gondoltam rá, hogy milyen fontosak azok az emberek, akikkel nap, mint nap találkoztam, dolgoztam. Akiket megismertem és ők is megismertek. Ha ők nem lennének, a családomon kívül, akkor talán nem két lábon állva tűrném a pofonokat az élettől, hanem térden állva könyörögnék minden egyes percért. Most két lábon állva harcolok egy olyan kórral, amit másnak nehéz, de nekem valamivel könnyebb legyőzni, mert sokan állnak mellettem lélekben.
Ezt az erőt mindenkinek köszönöm.
Értetek tartok ki, amíg csak az erőmből futja. Köszönöm!

Hogyan jutottam el idáig?

 

Első rész: Előjelek

 
Az egész még tavaly kezdődött 2021-ben. Nem tudom pontosan mikor, mert az előjelekre nem nagyon figyeltem.
Májusban a könyököm kezdett el nagyon fájni. Addig nem volt vele probléma. Az ortopéd doktor tenisz könyököt diagnosztizált.
Júniusban vagy júliusban elmentem beadatni magamnak a Covid elleni védőoltásokat. Nem sokkal később, talán augusztus vége felé vettem észre, hogy a bal mellbimbóm befelé kezd nőni. Ebből még nem csináltam problémát, mivel az interneten olvastam, hogy a túlsúlyos férfiak bizonyos százalékánál megjelenik ez a probléma.
Szeptember és az október simán ment. Novemberben megint a könyököm kezdett el fájni. Ekkor tájt vehettem észre, hogy a mellem gennyezni kezdett é megjelent rajta egy egy centiméteres seb. Minden nap, amikor munkába mentem, leragasztottam, hogy a pólóm ne legyen gennyes.
Január 24.-éig rendesen jártam munkába. Senki nem vett észre semmit. A seb ez idő alatt nőtt, de már nem csak területileg, hanem mélyülni is kezdett. Itt kezdtem megijedni egy kicsit.
Január 22.-én még elmentem túlórázni. Akkor reggel, amikor kávét főztem, a kávéfőző kiesett a kezemből és leforráztam a lábfejem. Úgy dolgoztam le a túlórát.
Ez volt a jel a számomra, hogy nem halogathatom a dolgokat, hanem orvoshoz kell mennem.

Második rész:

A bőr alatti gyulladástól a karcinómáig

 
Január 24.-én, hétfőn elmentem a kezelő orvoshoz, aki nem is volt ott, hanem csak a nővér. Megmutattam neki, hogy mi is a problémám. Ő először azt mondta, hogy menjek a bőrorvoshoz. Még aznap felkerestem a bőrorvost, aki ismét megnézte a mellemet. Ő bőralatti gyulladásra gondolt, így írt ki antibiotikumot, és valamilyen krémet. Beutalt szonográfiai vizsgálatra.
Még azon a héten elmentem a párkányi szonográfiai vizsgálatra. Ott az öreg doktor, aki a képernyőt bámulta, az csak úgy káromkodott, mint a kocsis. Nem hitt a szemének. A hónom alatt is talált valamit. Akkor szerintem a könyököm is attól fájhatott. A mellemnél is talált több csomót.
Teltek a napok, majd a sebészetre lettem berendelve. Ott a doktornő megnézte ismét a mellemet. Nem nagyon kérdezett semmit, hanem azonnal hívta az érsekújvári kórházban a mamográf központot időpont végett. Meg is adták neki az időpontot, ami a következő hétre szólt szerdára.
Tehát szerdán felmentem Érsekújvárba. Ott ismét csináltak szonográfiai vizsgálatot, csak kicsit tovább tartott, mint a párkányi. A szonográfia után azonnal mamográf vizsgálat következett. A vizsgálatok után nem kellett sokat várnom, talán egy félórát, és már a doktornő vette is a mintákat a csomókból. Négy mintát vett. Helyi érzéstelenítőt használt.
Az eredményekre két hetet kellett várnom. Az a két hét számomra egy egész évnek tűnt. Két hét múlva kellett mennem kontrolra, a sebészetre. Ott a sebész doktornő közölte velem a rossz hírt és ismét a kórházat hívta, az onkológiát. A sebész doktornő nem kertelt, hanem a szemembe mondta, hogy mellrákom van és minél hamarabb gyógyítani kell.
Másfél héttel később már az onkológián voltam.
Ott a doktornő chemoterápiával kezdett el gyógyitani.

A minap megkérdezte az egyik ismerősöm, hogy most betegen, hogy nem járok dolgozni, miből is élek. Hát erre elég nehezen tudtam válaszoni, mert csak a beteg pénzből, az anyám rokkantságiából és az öcsém árvaságiából élünk hárman. Ez összesen kb. 400 euróra rúghat. Az én beteg pénzem márciusban 77 000 forint volt, ezt ugye át kellett váltani euróra. Ebben a helyzetben ez 190 euró lett. Az anyám 100 eurót kap rokkantságit. Az öcsém 110 eurós árvaságit kap. Ez összesen ugyebár 400 euró.

Ez a 400 euró mire elég? Szinte semmire. Még szerencse, hogy falun élünk, mert havi szinten csak a villanyt, az internetet, és a tv adót kell fizetni. Villany: 44 euró, internet: 20 euró, tv adó: 10 euró. Akkor ez már - 74 euró, marad 326 euró. Ebből még az anyám gyógyszerei lemennek, és az öcsém gyógyszerei, az enyémek nem nagyon számitanak. Összességében 300 euró körüli összegből gazdálkodunk.  Ha számolom, hogy mostanában, amióta az onkológiára járok, szinte heti rendszerességgel kell Érsekújvárba utaznom vonattal, mivel a büszkeségem nem engedi meg, hogy mentővel vitessem fel a seggem. A vonaton retur jegy 4,20 euró. A párkányi vasút állomásra a buszjegy ára 0,75 euró. Még ha érsekújvárban nem is veszek igénybe taxit, ez akkor is 5,70 euró. Ez heti egy alkalom a minimum, de volt már, hogy egy héten kétszer is fel kellett utaznom.
A 300 euróból leszámoljuk az utazásokat, 4 x 5,70 euró = 22,80 euró. Akkor már csak 277,20 euró marad három főre. Ebből az összegből kellene nekem minden napra egy darab ragtapaszt vennem, ami 0,75 euró/darab. Akkor az 30x0,75=22,50euró. Ezek után marad 254,70 euró.

Ez mire elég? Meddig elég?
Két hétig elég ennivalóra 3 főnek.

Ez vagyok én, miután levágattam a hajam, mert el kezdett hullani.



A következő képek nem valók mindenkinek. A következő képek a mellemen levő sebet ábrázolják.

2022. 2. 3.


2022. 3. 28.


2022.4.4.

Ezt a sebet minden nap kitisztitom "BETADIN" sebfertőtlenitővel és leragasztom sebtapasszal.